A nyár zsivaja látod, lassan elül,
s az erdők párája finom neszbe merül.
Pergő napok után komor lesz a kép,
a repcesárgát átfesti megannyi gép.
Szendergő fák köré avart hint a szél.
Pompázó köntösükben, hol napfény alél,
rezgő falevelek vörösbe vágytak.
Nézd, hogy csókol az ősz színeket a tájba!
A szőlősorok lankás domboldalon
terelgetnek sok-sok ringó lányalakot.
Végül elcsendesül, megpihen minden.
Talán a világ is nyugalmat lel itt, benn.
2014.10.06.
Zsefy Zsanett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése