(Georges Moustaki - Lo straniero http://youtu.be/_NdvGkGvKCY)
Tekintetekben űrt hagyva hátra,
sóváran kerestem kijáratot.
Szakadék szélén táncoltam vakon,
- mégis mindenki otthagyott -
Nem értem el a hegytetőt sem,
keselyűk szálltak, fölébem gyűltek.
Dögre éhesen mind kivárt.
Csontjaimban éreztem a halált,
- nem tehettem, hogy feladom -
Én szálltam volna, mindegy hova,
csak az ég ne lenne oly mostoha.
Egy szikrát hagyna élni bennem,
tüzet gyújtani a fellegekben,
- de köröttem minden megfagyott -.
Csillagfüzér se fojtson tovább,
mint fejfa alatt a sok sírvirág
gyilkolja egymást szüntelen.
Olyan semmire való küzdelem,
- nem is maradt egy csillag sem -.
A sírkövemen, csak ennyi állna:
nem géniusz szállt másvilágra,
de ő volt a hangyányi kis sziget,
hol kedvedért is díszlett a liget,
- mégse maradt vele senki sem -.
2010.10.08..-2011.09.23.
Zsefy Zsanett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése