2012. nov. 23.

A Hold szerelmese - hangos vers

 
Versemet elmondja: Kováts Péter - Skorpio

***
Beethoven: Mondschein Szonátájára.
(A versnek ez az eredeti verziója)
*


Hangjegyeket hord a Hold ezüstlő fátylán,
nem sejti a jövőt ami bizton vár rá.

Mintha benne ringna csillagos ölében,
úgy issza a holdfényt pihenős időben.
Így születik mennyből világnak a dallam,
később lelkében szól, már csak ott nem halhat.
Reményt lop az éjtől minden pitymallathoz,
keserű gyermekkor akkordokba sajdul.
A hang csendesül, majd befelé fájul,
hasítása siklik billentyűk soráról,
és átível rögtön, hogy simítsa az égre
a csodát, hogy a mát is végleg megigézze.
Azt, amit később soha meg nem hallhat,
de siketen is él még benne minden dallam,
s 'hogy szaporázza sorát táncoló jegyeknek,
oda-vissza téved sejtekből az ének.
Nem tudja - tán érzi -, örök lesz e szépség,
holta után sem bántja semmi kétség.
Még álmodik pár évet fülének zenéről,
emlékek idézte újabb szerzeményt költ,
kioldva szívének legsötétebb titkát:
csendből szórja széjjel harmóniák szirmát.

A Hold ezüstös fátylán csillagok feszülnek.
Hangokat szitálnak, s bennünk megcsendülnek


2011.08.09.
Zsefy Zsanett
*
Indexkép fotó internetről:
http://www.hatterkepek-wallpapers.com oldaláról

http://www.hatterkepek-wallpapers.com/wp-content/uploads/2011/03/Hold-hatterkep-23.jpg

Nincsenek megjegyzések: