2015. okt. 10.

Bársonyban - átirat

Fekete bársonyát teríti már az éj.
Frézia illatba mártózott
a nesztelen szél.
Tóparton léptünk nyomát
emlékké simította a gondolat.
Titokká lapult néhány
homokszem alatt.

Eggyé olvadt ott régen
szerelem és bánat.
Vágyból éledt és halt,
mint homokvárad.

A parti nádas még
dúdol marasztalón,
de végleg elmos az idő
minden utánunk maradót.

Az éj fekete bársonyként
simul sebzett testemre.
Puhán érint, ne fájjon,
mindent befedve.


2010.08.29. - 2015.10.10.
Zsefy Zsanett
Ez volt az eredeti verzió...amit valaki képre mentett: 
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=78794&n=marcyt&blog_cim=Zsefy%20Zsanett:%20B%E1rsonyban