tömegbe gyűrt

nem kopognak nincs miért
a szó is ritkul és kimért
ajtót nyitni nincs kinek
bár csábítják a fentiek
remete és fejvesztett
ha barátok közt elvesztett
senkinek sem érdeke
a láthatatlan élete
koponyáján sírhalom
már másnak őröl a malom
emléke csak vézna heg
és benne tű vagy néha szeg
hűlt helyére száz akad
a netvilágon nincs lakat
együtt-maga mit sem ér
tömegbe gyűrt magányban él


2011.09.05.-2015.03.22.
Zsefy Zsanett

A "tömegbe gyűrt magány" c. versem 2. átirata.
*
Az alábbi a 2. átirat...a szótagszám miatt került le...Helyette lásd fentebb!

nem kopognak nincs miért
a szó is ritkul és kimért
ajtót nyitni nincs kinek
csábítják a fentiek
remete és fejvesztett
barátok közt elvesztett
senkinek sem érdeke
láthatatlan élete

koponyáján sírhalom
másnak őröl a malom
emléke csak vézna heg
benne tű vagy néha szeg
hűlt helyére száz akad
netvilágon nincs lakat
együtt-maga mit sem ér
tömegbe gyűrt magányban él


2011.09.05.-2015.03.22.
Zsefy Zsanett

Füllentés lapomra

...átirat...(evokáció József Attila: Születésnapomra c. versére)

Költő vagyok, tán mondhatom,
ha szétnézek néhány netlapon.
Feles-
leges.

Hangyányit mégsem értelek,
fejedben mi ez a féktelen
kavar?
Zavar.

Sokkol, ha sok toll perceg itt,
magadé mégis lelkesít.
Papolsz,
s dalolsz.

Verseknek súlya ritmusa,
rímelő végek nexusa,
ha vár,
bazár.

Szabadon röppensz s elhiszed,
firkáid többségnek fétise.
Merész
e kép.

Nem hergellek, hát kérdezem
magam, hatvanöt évesen
legyek
kegyes?

Hevesen ver a szívem is,
ha pár sorom megízlelik
étlen.
Kétlem.

Nem verem mellem s kedvemet
véleményeddel sem szegem.
E hír
debil.

Költő vagyok? Még nem tudom,
sokaknak e hitét meghagyom,
s öröm
- ködöm.

Írhatnék még több versszakot,
de mondandóm itt gellert kapott.
Agyő
nagy Ő!


2013.05.17.-2014.10.14.-2015.03.18.
Zsefy Zsanett

akkor hát vége - átirat

a komód megindult felé
s azt kérte
a leveleket
még kösse át
- de tényleg -
jobban elférnek és nem
csúfítják az asztalát

a gyertya
ja az is csonkig égett
de nem bánja
majd gyújtanak érte újat
a haját meg megfésülik újra
míg a holnap
feketébe vonja az egész szobát

a percek kínlódva telnek
nem mernek ketyegni az órák
mert hallgatják
pulzusa rossz ritmusát

nincs hangja
torkába fojtva
a szomszéd sem hallja
nincs vonal
nincs aki betakarja
csak a részeg szoba

a karja teljesen elzsibbadt
amíg várt

majd reggel rálelnek
mert nem kel fel az ágyból
- de ahogy fordul
a fal szinte táncol -
egy kéz arcon simítja
ez még nem a poklok kínja
csak megnyert egy haláltusát



2010.02.10.-2015.03.08.
Zsefy Zsanett