(Zeneajánló: Georges Moustaki Le Métèque
http://www.youtube.com/watch?v=N7akW8xJ2T4 )
Nem írhatom ki magamból,
mert akkor az agyamban törölnéd el.
Szétkennéd bennem amit kerestem,
s hiába igyekeztem, nem leltem fel.
Magamba zártam. Magamba' fájva
kutatok utána. Már nem érem el.
Pedig körmömmel téptem,
sebembe véstem azt a képet.
/Nagy hiba volt./
Lelkemben jártál, s nem vigyáztál.
Talpadról lehullott homok vagyok.
Könnyekben hoztam, magamból loptam
neked a mindenség egy szeletét..
/Ajándék volt./
Nem írhatom ki magamból...
Belém fagyott a naptól rohanva elcsent
törékeny fény. Az érzés amit véltem,
rég árnyékba égett.
/Talán nem is volt./
Nem írhatom ki magamból,
hát üvöltöm, hogy hangomtól
végre te is fájj, nagyon.
De a nyilakat most is kihúzom,
már heg sem marad a múlton,
s amíg szívemre simítalak,
ölelő karom kettőnket
egy pók hálóján szelíden
újra elringathat.
2010.03.23.
Zsefy Zsanett
