Halasztási kérelem

ISTENTELEN

A hajnal átnyúlt felettem.
Csak lassan húzta félre 
az éjszaka függönyét,
miközben lesöpörte 
a párnán nyújtózó álmokat.

Este szedhetem újra össze.
Lehet nem is találom meg mind.

Közben még az is elveszhet,
amiből Isten 
csak nekem nyújtott
és megengedte, hogy velem 
egésszé kerekedjen. 
Mint régen. 
Amikor még volt bennem 
hit.

*
TÜZET VISZEK


Túl világos már minden.
A Nap hét ágán 
hét sárkány okád tüzet.
Míg rég-ismerős szavakra várok,
a múlt csendesen lángol. 
Eloltani mégsem vágyom, mert
nélküle senki leszek.

*
ÚTBAN HAZAFELÉ

Az égen egyre több 
az ismerős csillag
- távcsővel egy sem látható -.
Ujjbegyemben 
múló percek babrálnak.
Elmaradt érintések.
Be nem gyógyulók.

A zsibbadás végigfut 
a nap gerincén
lépéselőnyt adva az éjnek.
Utat vág nekem is a ködben
a csillagfoltos messzeségbe.

*
HALASZTÁSI KÉRELEM

Mostanában esténként 
felhőtekercsekre üzenetet írok,

Istennek,

és az égig érő fák hegyére tűzöm:
Bár az idő és a tér 
körötted végtelen, 
én még maradnék 
egy keveset. Jó itt nekem.




2014.11.16.- 2015.09.11.
Zsefy Zsanett