2014. szept. 7.

Emlékezés - Megtartó képzelet

Ez a bejegyzésem a  facebookról eltűnt... :( 
*
BÚCSÚ és emlékezés

Nem hiszem, hogy itt a fészen ismerte volna valaki, vagy csak kevesen. Nekem azóta volt ismerősöm, hogy mostani otthonunkba költöztünk. Valaki ajánlotta, hogy mennyire precíz, ügyes kezű, kedves asszony. Így hozzá vittem néhány aljazni, szűkíteni, javítani való ruhát. S mert igaznak bizonyult a hír, én is ajánlottam Őt másnak. Idővel több lett, mint "üzleti" kapcsolat. Meg-megosztottuk egymással örömünket, bánatunkat. A sors nem volt kegyes hozzá, de Ő mindig felállt, és igyekezett győzni a maga hétköznapi harcaiban.

De már elég régen futottunk össze. Akkor is csak éppen köszöntünk...és: "ha több időnk lesz, majd beszélgetünk is" vetettük még oda szinte egyszerre egymásnak. Az idő ma már mindkettőnknek mást jelent. Egyikőnknek fogy, a másikunknak végtelen. Nehéz észrevenni, mikor lassítsunk, és utólag könnyű megmondani, de annál inkább fájóbb beismerni, hogy mégiscsak meg kellett volna állni egy percre...

Hiányozni fogsz sokunknak!

Nyugodj békében, Elvira! 


2014.08.23.


Megtartó képzelet

távol a világtól hol nincs komor felhő
bárányok legelnek s közel a Teremtő
csillagporba mártott aranyló ecset
sziporkázó fátyolba álmodja az eget
sámánok újabb varázslást tanulnak
hódolnak ezzel embernek Úrnak
szirének zsongnak angyali zenében
hol az ideák is valóságban élnek
a király koldus a koldus ember
ébred benne remény mikor reggel felkel
angyali ének fogadja a halált
de nincs ki megölelne nincs veled barát
nem hallod többé szavát gyermekednek
távol a világtól nem kellene még lenned


Zsefy Zsanett

Nincsenek megjegyzések: