Úgy szaladtál, hogy elérjed.
(Fejem törtem, mire véljem.)
Mikor a zöld kacsintgatott,
körbe kaptak az angyalok.
Vittek vállon, vittek kézben.
Sikítottál. (Én megértem.)
Ragyogott a fényben szárnyuk,
nem vágytál te még utánuk.
Hadakoztál kézzel-lábbal,
nem számoltál rút halállal,
sem pokollal, sem a mennyel.
(Üvöltöttem, hogy ereszd el!
Mert hiába minden hangzó,
verset írtam, kissé habzót.
Mérgemet bár jól kiadtam,
nem jelenhetett meg lapban.)
A zebránál beintettek.
(A pirosba miért lépsz, gyerek?)
Nem érdekelt a sok ábra,
ma sem vittek másvilágra.
Angyaloktól kaptál időt,
hát ne tilosban koptass cipőt!
2013.10.27.-2014.01.05.
Zsefy Zsanett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése