Kihajózom

...persze kicsit magaménak is éreztem...de az biz' régen volt... :((

Nem búcsúzom, ha bezártok egyszer,
lehet egy ködös, fáradt téli reggel.
Kihajózom, a dokkot elhagyom,
ha jégbe fagynék se legyen rossz napod!

Nem búcsúzom, és meg se ígérem,
hogy fájni fog, ha nem lesz versítészem.
Már mondtad pedig, máshogyan írok,
én mégis csak a régi maradok(+k-k).


ZsefyZs.
2013.12.30.

Egy dal ma az élet - BÚÉK!

Szilveszter búcsúja

Feliratos videómon

Ma még veled vagyok,
ne számold, az hány óra.
Csak annyira van időnk,
koccintsunk az elmúlóra.
De vonz a heverő:
ruhád csendben levessed.
Angyalod leszek én,
nem rád rajzolt kereszted.
Ha kint fagy kopog,
itt forró lesz az ágyad.
Ha kertben vihar dúl,
bent tombolhat a vágyad.
Ha elcsitul a szél,
a holnap ránk simulhat.
Ma mindent elhihetsz,
éjféltől szépül csak a múltad.

Néha eljövök, (évente éppen egyszer).
Ölelések közt búcsúzom én, a Szilveszter.
Emlékeid megszépítik majd a múltat.
De ma nem beléd, inkább piros pezsgőbe fúljak!


ZsefyZs.
(Első közlés:  2011.12.28.)
*
(Zene linkje:  http://youtu.be/RxGVGrDtf6Q)

Picinyke világ

Álmodtam egy pici kertet,
olyan kis talpalatnyit,
ahol öröm minden perced,
akármilyen falatnyi.
Szellőt hozzá, csöppnyi napot,
angyalkákból jó sokat.
Vidítsanak, ha a bajok
felhőt vonnak arcodra.
Istenkéből ott csak egy volt,
és sokkalta kegyesebb.
Övé volt a föld, s a mennybolt,
ha kellett megkeresett.
Oltár sem volt, sem temploma,
nem fért volna kertedbe.
Szívem volt ott a cicoma
virágok közt lelkedben.


2013.12.27.-2015.12.27.
Zsefy Zsanett

a mai very vers

Van közönség, hol a közönséges a nyerő.
Így egy mai vers very elképesztő, de menő.

Veri lapra, veri bájtba,
adagolja orrba-szájba,
veri hozzád, veri máshoz,
very veri: fülbe másszon.
Idekeni, odarakja,
kitöröli vagy lenyalja,
undorodik, ki is hányja,
neked tálcán felkínálja.
Te beveszed, le is nyeled.
Jól megszívtad. Elhiheted.


2013.12.26.
ZsefyZs.

(Fotó: tarack: http://kertesz.blog.hu/2013/03/04/tarack_a_kertgyilkos )

Nosztalgia....

 Az időkép.hu oldaláról...

Ugyanaz a hely, de saját fotó... :)  2011.02.24.

....ilyen volt, amikor eleredt a hó... :) 

Boldog Karácsonyt!

Tavaly és azelőtt hótól is sziporkázott a táj... :)

Zsefy: Seholsincs Világ: KARÁCSONYI MEGLEPETÉS

Zsefy: Seholsincs Világ: KARÁCSONYI MEGLEPETÉS: BOLDOG KARÁCSONYT! Kedveseim! Az angyalok ma betoppannak az ablakon, pici topánjuk nem koppan, arany hajukban fény...

KALÁCSBA FONVA - (átirat)2

(Susan Boyle-http://youtu.be/xRQzyAPfsIg)

Ma monitorcsendben vágyom mosolyra,
fenyőn pihenő lágy csengettyűszóra,
kalácsba font szavak ízére, mesékre,
gyermekeimtől áldó ölelésre.
Valami nagy-nagy tűzre a szívembe,
parazsából szikrákat fűzni estre,
anyám hajának hajnal-illatára,
otthon-melegre padoknak utcákba.

Adnék szigetet, holnap-biztonságot,
körbe keríteném azt a kis világot,
kizárnék onnan könnyet, pénzt és fegyvert,
éjtől is vigyáznám színekkel a reggelt.
Mert már csendre vágyom és mosolyokra,
nem magukra hagyott halk sikolyokra,
és kalácsba font szavaknak ízére,
szeretetre az emberek szívébe.



2011.12.12.-2013.12.23.-2014.12.21.
Zsefy Zs.

Ne kutasd álmom!

Egy korábbi versem átirata...

A cigány, ha húzza és könnyed arcod mossa,
te nem kérdezed tőle hol tanult zenét,
a génjei hordozzák, a vére része,
pártfogója múltja, s több nemzedék.

Az emlék - s mit megtanultam régen -
hatvanhoz közel már lassan megkopik,
a kémcsövet letettem,
többé azt sem kérdem,
excellben írjam-e a dolgaim.

Álmaim már színtelenné fogytak.
Csak ritkán látok vadvirágokat.
A rajzlapot régen félredobtam,
a hegedűm is undok, mostoha,

Hangom rekedt, - halkan szól az ének -,
emlék csupán, mit tükör nem mutat.
A szép napok is ritkábban kísérnek,
őrzöm őket, hogy el ne fogyjanak.

Ne kutasd okát miért most,
miért így és meddig,
fogadd el, ha gondolod!
Én se kérdem okát e földi létnek.
Megélem, de olykor ébren álmodom.



2009.08.10.-2013.12.22.
Zsefy Zsanett

Angyalok

Kószálnak sötétben,
jégfátyol tükrében
fésülik hajukról
a csillag-szikrát.
Ruhájuk fodrában,
jégvirág csokrában
rejtik a pálcájuk
varázsporát.

Gyerekek fülébe
dúdolnak, mesélnek,
homlokról csókolják
a láz nyomát.
Suttogják szerényen,
másoké az érdem,
s holnap már álmodhatsz
újabb csodát.


2009. nov.13.
Zsefy Zsanett 

A kör peremén

Én nem tudom már, merre járok,
minden út magába fut.
A kör velem egyszer bezárul,
s nincs érintő, nincsen húr.
Kiszámolnám, mikor lesz vége,
ha egyenesként égbe jut.
De Isten tudja, mennyit érhet,
ha az ember mindent tud.


2013.12.16.
Zsefy Zsanett

(Fotó: Facebookról)

Téli kép

... ezt a versemet is elővarázsoltam a múltból... :)

 Nézd, a város milyen szép!
 Takarója hófehér,
 angyalszárnyán a pihék
 jégből horgolt hócsipkék.

 Nézd a fákat, tündérnép!
 Virágköntösük fehér,
 papucsuk is téli rét,
 hattyúfehér, puha még.

 Nézd, a fenyő milyen szép!
 Izmot növeszt rá a tél,
 de kivágják, s a szegény
 azt sem tudja, hogy miért...


 2009.12.05.
 Zsefy Zsanett

Havas tavasz

A "Túlhordott tavasz" átirata...a márciusi télről -  2013.

Hó fedi a földet, zöldet,
nap vöröse bágyadt kő lett.
Tél leplezi utak sorát,
rügyekre húz dérkoronát.
Jeges széllel száguld Isten
rendet rakni földi priccsen.
Ember kezét visszatartja,
erre másnak nincs hatalma.
Esendőkkel bármit tehet,
míg a vállán rándít hetet.
Szívathat is jókedvében,
jelet oszthat hozzánk mérten:
Vegyük észre azt a csendet,
amibe a halál kerget.
Addig együtt zengjünk ódát,
madarakkal fújjuk nótánk.
Keservünket húzzuk csőbe,
lelki szelektív gyűjtőbe.
Ne papoljunk, hagyjuk papra,
bohócruhát öltsünk hatra,
s vigyorogjunk rá a télre!
Talán ráfut egy nagy lékre.


2013.03.15.-átírat: 2013.12.11.
Zsefy Zsanett