Isten a fülén ül, lehet ő is vénül.
Neki tág a világ, míg nekem egyre fogy.
Bár az én lábam fáj, s nem az övé kékül,
mégis én vagyok az, ki elé térdre rogy.
Mindent látó szeme közönyösen bámul.
Míg nekünk korrigálni nagyon rizikós,
ő kompetens lenne, szíve mégsem lágyul,
pedig itt az élet ma még nem fikció.
2013.10.16.-2013.12.12.
Zsefy Zsanett
Oldalak
- Főoldal
- SEHOLSINCS Világ - korábbi blogom
- VERSEIM - 1.
- VERSEIM - 2.
- VERSEIM - 3.
- VERSEIM - 4.
- Verseim - 5. és egyebek
- Prózák és szösszenetek
- Fotók rólunk
- NETKÖTETEM
- VIDEÓIM - 1. és megzenésített/hangos verseim
- VIDEÓIM - 2
- EZ IS, AZ IS
- ...mintha bemutatkoznék...
- Publikációk-pályázatok
- LINKOLDAL
- Receptjeim
- Dalszövegek
- Verseimhez csatolt zenék linkjei
- FOTÓK-MI
- FOTÓK - TAPPANCSOK
- Utcánk mostani és korábbi árvái
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése