2013. szept. 15.

Az én kenyerem

 

Az én kenyerem a mindennapi álom.
Ha felébrednék lennék éhhalott.
Vágyaimból újraépül várrom,
s a király is jön, pedig elhagyott.

Az én szívem akár egy nagy teknő.
Már naggyá dagadt benne a világ.
Kovásza volt gyermekem, ki felnőtt,
s mert jól gyúrták meg, rám is ő vigyáz.


2013.09.15.
Zsefy Zsanett

2013. szept. 14.

Ellentmondásban....

 Mindig elhatározom, hogy többet oda be sem teszem a lábam. Azután mégis azon kapom magam, hogy  elborzasztó verseket olvasok, hsz-eken szörnyülködök, kritikákra és véleményekre bólogatok - ami a kritikákat illeti csak igen ritkán esik meg velem -. Vagy felhúzom magam a plafonig, s már törölnék is mindent, amit odavittem...és tessék: megint feltöltöttem egy újabb művemet.
 Pár éve keresem a helyet, ahol úgy érzem igen, itt érdemes lenni, küzdeni. Volt,  ahol jó volt és van, ahol még most is az (lenne), de valami végül legtöbb oldalról  elriasztott, és továbbálltam. Hol a színvonal, hol a kritika hangneme, de főleg az önkritika hiánya az alkotók és olykor a  kritikusok részéről, máskor a személyes "lustaságom" miatt tűntem/tűnök el.  Mert hsz-elni kellene.... De...
Ez utóbbi  hátterében egészségi állapotom nem feltétlen pozitív változása rajzolódna fel, ha kibontanám... :)
Mindenesetre arra az itt "fel nem fedett" oldalra már alig-alig járok. Vagy nem nőttem fel hozzá, vagy már - egyre jobban megismerve - igazán nem is akarok.
 Az a kevés valóban említésre méltó alkotás az egésznek csak töredéke.  A versek nagy többsége - úgy 90%-a - olyan színvonalú, hogy nem érezném magam jól, mint ki ennek az oldalnak a megítélése szerint maradandót alkotott.
Pedig az elején mindent komolyan vettem. Azután már szelektáltam. Később szórakoztam az egészen. Most már hidegen hagy. Nem izgat, hova kerülnek az írásaim. Mehetnek a süllyesztőbe...elférnek ott.
S aki máshol nem talál már meg, az azon a netes felületen, amíg a portál üzemel - akár évek múltával is - rám bukkanhat, mivel  a szabályzat szerint  nem törölnek semmit.
 Ha szerencsém van olvashat majd akkor is, amikor jómagam - a múlandós beskatulyázás mellett -  már "múlt" is leszek. :)

2013. szept. 10.

Az utolsó vonat

A korábbi blogomból kimaradt...bár a megzenésített versem videófeldolgozása nem.. :) 



Jó utat! A kezed elengedtem.
Utolszor még intesz felém.
Kísérjen el mosolygós, ezüstös holdfény,
léptedet vigyázza az ég!

Amíg együtt szálltunk nem fájt,
nem is volt seb sohasem.
Ma az eső csorog, csendben,
szirmot se bont már az őszi szél.

Most egy csillag sír a síneken,
ahogy messze megy az utolsó vonat veled.

Elment hát az utolsó vonat is.
Hullanak már a vadgesztenyék.
Szívemben él az a tóparti szép emlék:
szirmokat bontott akkor a szél.

Amíg együtt szálltunk nem fájt,
nem is volt seb sohasem.
Ma az eső csorog, csendben,
szirmot se hord már az őszi szél.

Most egy csillag sír a síneken.
Az utolsó vonat is eltűnt, veled.



2010.10.26. 
Zsefy Zsanett

2013. szept. 9.

Ajándék Apámnak, mert odafent fázik


Csónak ring az alkony-fényben.
Vörös tapéta az ég.

Ráfröcsköl a Nap még némi
erdőtarajt, holdkaréjt.

Tóparti kis vendégházban
Anyám maga. Felhőt köt.

Mikor kész lett, égbe vitte
azt a kevés örömöt.


2013.09.09.

Zsefy Zsanett
(Fotó: Beautiful & Amazing Photo Collection - FB oldaláról)

2013. szept. 8.

Egy szeptemberi esten

A hollószárnyú este már csillagfészket készít,
ringó fűszálak hegyén  harmat üt tanyát.
Az erdő felett repülő pöttyöt pulzál s fénylik
a horizonton átfutó utolsó sugár.
A város kérges tüdejéből feltör néhány sóhaj,
utcazajt köhög a csend mielőtt csitul.
Mesét mond a csillagoknak, aztán meg sem szólal,
elszunnyad a nyár s a táj új őszbe simul.


2013.09.08.-2014.02.13.
Zsefy Zsanett

(Fotó: amatorfotosok.network.hu-harmatcsepp)
*
Zeneajánlóm:  

Adieu l'ami_Alain Morisod & Sweet People

http://www.youtube.com/watch?v=hlwpXB-9EmY&feature=share&list=PLB9C961669255447C

A költő és mentora... :)))

Életkép a Dokkon...