Napi rutin

Ébred a város, napfény a postás,
portósan hozza holnapunk hozzánk.
Tátika nyílik, napjaink hinta,
kórházi ágyon ujjul a lista.

Kontroll az élet, tesztel a halál,
szekrényen rothad két tucat banán.
Frissül a párna, - ma lettél árva -,
én hazamegyek, Istennek hála.


2013. 04.28.
ZsefyZs.

Testetlenül

Ez sem mai.....

Szilánkosra hasadt az ég
valamelyik éjszaka,
a Tejúton követve fényt,
nem találtam már haza.

Gondolatban 'hogy lebegtem,
fel se tűnt, mily szabadon,
üres térben, mínuszokban
fagyott testem elhagyott.

Azóta is fent keringek
én s a milljó csillagok.
Mondhat bárki, bármi szépet,
ott is magányos vagyok.

 2010.08.29.-2011.01.01.
Zsefy Zsanett

 

csillagszem

Átirat...

 szemembe
csillagot sodort a szél

hagytam kicsit sírni 

pilláim mögén

fájt neki 

 hogy tőlem nőtt égen 

a hiány
s bennem lett 

egyszeriben fényes 
csillaghullás

2011.09.27.-2013.04.22.

Zsefy Zsanett

felhőkre olvadt

A felhőkben az a szép, hogy mindig változik, és az a félelmetes, hogy nem lehet előre tudni, mikor milyen alakot ölt.

Vajon illúzió vagy valóság, ami egy-egy alkotásból vagy azok összességéből kivetül?
A lelkünk akaratlanul is benne van..az érzéseket már irányíthatjuk..adhatjuk önmagunkat, titkainkat ..de a napi együtt-lélegzés messze másról szól..az magán, az már intim szféra.... Ez a versem is valahogy kimaradt az előző (Seholsincs Világ) blogomból...

ma ismét csuda szép volt az ég
vattacukor falatokra olvadt rá a kék
a busz farán megfordult a nap
a sarki kocsma ajtaján beszaladt
az utca másik oldalán
közben hanyatt döntötte magát egy plakát
szakadt lapja a földön elterült
egy hirdetésen a villamos is derült
az ég meg csak mosolygott tovább
valahol dal rezgett az üres ház falán


lám az Isten is jót akar nekem
e nappal is több lett
most sem kevesebb

2011.05.20.
Zsefy Zsanett

ÉBRESZTGETŐ

Míg láncra ver a szél pár hűs pillanatot,
éjszakát váltanak a vézna hajnalok.
Nappalok lüktetnek, red bull a Nap szíve,
fényerek utaznak a néma légsínen.

Kockakövek rejtik az évszázadokat,
betonpillérekről a jelen épp tolat.
Már vágányok közét a gaz is felverte,
semmi kapujához sín miért vezetne?

Zárva a kapu, rajta rézből a kilincs,
lehet, ha te nyitod, már csuklódon bilincs.
Márvány lepedő fed majd, vagy csupán rögök,
de addig kezedet add, ne a könyököd!



2013.04.20.
ZsefyZs.

Kép szárm. helye: http://image-site.blogspot.hu/2013/01/fantazia-kep-felhokon-attoro-napsugarak.html

Utolsó ölelés

Egy korábbi versem, kissé átsimítva...
Zeneajánló:
Zorán: Kell ott fenn egy ország     
http://www.youtube.com/watch?v=t3rluBFlkhM
 

Vér és hamu lassan száll le, s a szív nem csitul,
mélykék fátylán, éjféltájt a Hold elővonul.
Könnyes ágyán, felhőpárnán villám járja át,
sajgó vállát meg-megrántván kúszik, megy tovább.

Milliárdnyi csillag között arany fényözön:
csillámporos égboltra fest csóvát üstökös.
Megtört fényű holdsugárra gyermekszem tapad,
nem fogja fel, nem érti, a vér mért rá ragad?

Bomba tépte két kezét az égre nyújtaná,
szinte látja, szinte érzi, ott fenn várnak rá.
Menne már, mert fájdalmát csak anyja értheti,
menne már, de apja él és dehogy engedi.

Imádkozik egyre, egy kis csendért könyörög,
imádkozik, ne hallja már, hogy az ég dörög.
Ne hallja a haláltusát, bombarobbanást,
testvérei nyöszörgését, apja sóhaját.

Imádkozik, útja végén anyja várjon rá,
két karjába kapva, fent enyhítse bánatát.
Két karjával - ami már nincs - átölelné őt,
s letörölné anyja arcán ömlő könnyözönt.



ZsZs
Átirat: 2013.04.20. 
(2010.12.21-2011.12.16.-2012.04.05.)

Fegyverek

...avagy a helyszín egyre változik

Jó vagyok keresztnek, magamat hurcolom,
mögötted árnyéknak helyemet átadom.
Ármány és szeretet nem építhet hegyet,
Virágod lelkednek ír legyen s ne heged.

Vivaldit hallgatok, kis barokk, közben fész,
napok óta bujkál bordáimban a félsz.
Légnyomás repesztett kuktákból tört elő,
mindenütt döbbenet: most Boston* temető.

Hangaszál, pipacsszár, fenyvesben kis patak,
megbomlott már a kép, Tündérkert hallgatag.
Jó barát jó, ha lát; rám kattint, ha kellek.
Letiltasz, letiltlak:nem kell más fegyverzet.



2013.04.18.
ZsefyZs.

*Bostoni robbantás - 2013
Manchesteri robbantás

EZ MINDENEM

A csengőhangom szívverés,
hogy halljam azt a szép zenét.
Lámpám fiam szeme fénye,
lányok ajkán csillan égve.
Ágyam bőröd, a bársony láz,
hol vihar csitul, s álmot látsz.
Testem otthon, lélek háza,
angyal őrzi, így nem árva.

2013.04.15.
ZsefyZs.

...de bocsásd meg a mi vétkeinket

Ez egy régebbi,  blogomból eltűnt versem, amit Széles Kinga felejthetetlen előadásában itt hallgathatsz meg:
http://youtu.be/lGJL5K3NB6A

(Édesanyám és én...)

Amíg néném szoknyájába bújtam
drága anyám harcban állt a kórral,
tette értem, voltam szeme fénye,
nem értettem, hogy ugyan mi végre
nincs mellettem, akit úgy imádnék,
isten adta legszebbik ajándék.
Ki ringatott - nem emlékszem arra -,
szülőanyám, mondták, az Etuska,
mégis más 'ki fejem simogatta,
nádfedeles magányom oszlatta.
Három év mi pihent gyermekvállon,
nem sejtettem, mért nem engem ápol,
kórteremből menve visszanézett,
hogy másért sírtam, könnye előtévedt.
***
Most itt állok. Szemed hályogában
régi emlék sejlik bánat-ágyban,
szívem hasad utolsó szavadtól:
bocsáss meg, ha nem adtam magamból.
***
Odakint a fagyos szél feléledt,
úgy tombolt, hogy csontjaimba égett,
lábam roggyant, egy pad nagyon vonzott,
fülemben, hogy ráztak egy kolompot.
***
Másnap délben kezemben az inge,
rajta vérfolt, még az is áldott dísze..
Hogy káromoltam akkor a jó istent!
...de bocsásd meg a mi vétkeinket!


2011.03.09.
Zsefy Zsanett
 

LEHETETLENSÉGEK

Bár mondhatnám, hogy szárnyalok,
ám visszatart a félelem.
Segesvárnál, ha meghalok,
nem találják a hűlt helyem.

Sínek között is hideg van,
az értetlenség diderget.
Fülem kettő, szemem se vak,
ma nagyobbak a celebek.

Nem édes élet a világ,
de kéne, ami nagyot szól,
s míg égbe érne az imám,
itt élvezhessem a valót.

A hangyák hátán potyázva
csúcsra jutni nem ritka kéj,
de ahol férgek tanyáznak
ne ott maradjak sziklaként.

2013.04.13.-2014.02.13.
ZsefyZs.

Remete

Már megbántottam mindenkit,
ki közeledett, elhagyott,
most itt tanyázok egyedül,
a laptopom is lefagyott.

A monitornak nincs szíve,
a cybertér még félig kész,
hiába lenne plusz szeme,
oly lélektelen az egész.

A több ezernyi leütés
hamis világ himnusza,
remeteként tán többet érsz,
ha lelked benned nem kusza.



2013.04.11.
ZsefyZs.

Ha kibomlanak a fák

A ZENE,  ami már-már dalszöveggé ihlette a versem:
http://youtu.be/trBvD7ftzUQ

...és a videóm, ahol zene mellett olvashatod:  http://youtu.be/hLsAEnUzj-c?list=PLoQdBXU_xnb3

Kibont a hajnal minden fát,
s napfény repked a bokrokon,
az álmos Hold cikkcakkba jár
a megrészegült házfalon.

Te reggel jössz csak el hozzám,  
nem kérdezem, hogy mi hozott,
míg fűben csillan egy bogár,
már járdára hal lábnyomod.

A cigid füstje körbeleng,
választhatna, de itt marad,
zsötem szól, bennem feldereng,
a villamoson rám tapadt.

*
A kocsmapultnál a magány
még hideg fröccsről álmodik,
kint csíp a szél s egy lány haján
a Nap flegmán 'tárulkozik.

Város vállán az utcazaj
nehezül, mégsem lázadok,
ha ajtót nyitnak arcomba,
azt hazudom, ébren vagyok.

Ha kibomlanak mind a fák,
s betakarják a felleget,
holnapra is - akár sok ág -
megtartalak, azt képzelem.

*
Te reggel jössz csak el hozzám,  
de végre Isten elhozott,
míg fűben csillan egy bogár,
megsimítom a lábnyomod.

A cigid füstje körbeleng,
azt választotta, itt marad,
a zsötem szól, és feldereng,
ha elengedlek, megszakad.

Ha kibomlanak mind a fák,
s betakarják a felleget,
holnapra is - akár sok ág -
megtartalak, azt képzelem.


2013.04.11.
ZsefyZs.

ha vége

nem vagyok én sem attila
sem mityka vagy stiller kriszta
nem álmodok régen szépet
lombfűrésszel metszek képet
kandallóm sincs sem vaskályha
bennem gyullad csak a máglya
arra vetem learatott
minden versem gondolatom


2013.04.09.
ZsefyZs.

*
átirat:

nem vagyok én sem attila
sem mityka vagy stiller kriszta
nem álmodok régen szépet
lombfűrésszel metszek képet
kandallóm sincs sem vaskályha
bennem gyullad csak a máglya
melegedhetsz ott ha fázol
ha túl forró hűsölj máshol

2013.04.09.-2017.07.12.

ZsefyZs.

Kötélhúzás

Elegem van már a szóból,- botból, pengeélből -,
egymást ölő maszlagokból, az "egymást sem ért"-ből.
Egy zászló, egy anyanyelv és lenne kar a karban,
de nem érzik, s nem félik, a széthúzás visz bajba.

 
2013.04.06.
ZsefyZs.

ÉSZREVÉTLEN

Kilógtam a kórházból,
a kerítésnél állok.
Megtiltották, éppen ezért
még inkább hibázok:
Egy slukk után a többi,
riadt rigó röppen.
Lehet holnap füttye nélkül
altat el az Isten.

Mamika az ágyon nyög, bár
nem sújtotta átok.
Élünk, hörgünk, meghalunk,
közben alig látod.
A félrevert harangszóban
sem hallod meg hangját.
Addig suttog, amíg lábad
megbotlik a hantján.

2013.04.06.
ZsefyZs.

I'm sorry

Csak annyit mondj, hogy ne haragudj!
Nem számít onnantól, ha el is gurult.

Kacsintás, félmosoly, egy csipetnyi sorry,
s nem kínoz halálra elértett sztori.

I'm sorry.......


2013.04.03.
Zsefy Zs.

De hajnalban már

/..sokadik átirat..de talán ez a végleges/
Zeneajánló:  http://youtu.be/b44-5M4e9nI

...a tisztaszobában az asztalon
volt kiterítve a Dédmamám.
Sápadt arcán nyugalom,
bennem félelmet keltett a halál.
Ésszel nem fogtam még fel.
*
Most is látom a kis padon
feketében a ház előtt:
kezében botján pihent meg
a fáradt múltidő.
Semmibe révedve várta
a reménytelen holnapot;
kongó kolomp hangjára
riadt minden reggel,
míg lejöttek az angyalok.
De addig hányszor mondtam,
ne halj meg, Dédike!
Ő fejemet simítva súgta,
a kaszást elűzzük messzire.

Mégis
a tisztaszobában az asztalon
volt kiterítve a Dédmamám.
Élt észrevétlen, mint elnyelt sóhaj.
A mennybe is csendben szállt.
Szót sem ejtve aludt el éjjel.
Nem hallotta, hogy mondom:
jó utat...

A tisztaszobában az asztalon
játszottam addig oly' sokat.

 

2009.12.20.-2013.04.02.
ZsefyZs

Április 01. - Mai szenvedésem...

Miután kiporszívóztam a gyepszőnyeget is, a futószőnyegen futóversenyt rendeztem a futópadoknak.
A futószőnyeg nyert.
*
Repülő üzemmódja is volt.
*
A futópad kénytelen-kelletlen, lelkileg horpadtan, kínpadként végezte.
*
(Leszedhetne valaki róla...!)


ZsefyZs.

Bolondok napja

Ma mindenki megbolondult:
Isten fent hahotázik,
az ördögök imádkoznak,
az ember megint hibázik.

Kinek lehet rosszabb dolga:
Istennek, ki nevethet,
az ördögnek, ki megtévedt,
vagy nekünk, ha elfelednek. (?)


2013.04.01.
ZsefyZs.