Szétszóródott fények

Fényben úszott a járda, ház,
ablak alatt egy kőrakás.
Előtte néhány macska ült,
kocsmaajtónak hang feszült.
Varjak hátára Nap simult,
sarkon mosolygott egy fiú.
Szemembe villant, de szép e nap,
és apu vajon fent boldogabb?


2013.01.31.
ZsefyZs

Morfondír...

(2013. január 28. 22:24 - Poet- Idetévedt sorok...blogomból mentve)

Gyakran nem hagyok nyomot..de sok helyen olvasok..és
sokakat figyelek. Én szeretem az őszinte embereket..a
"keménységhez" hozzáedződtem../aki a Virtust, és csataloo-t
ismerte..annak nem kell mondani többet/...és kell is..ami nem
jelenti azt, hogy én is benyelek mindent. De, ha nekem valaha
nem hívják fel a hibáimra a figyelmemet, akkor még rosszabb
lennék, mint most..Még ma is örülök - vagy nem - :)), de
odafigyelek azokra, akik bizonyíthatóan ...jobbak nálam.
Akikre felnéz(het)ek. Nem feltétlen jobban írnak - de
legtöbbjük igen :) -, ám szakmailag fölöttem állnak..Ilyenkor
újragondolom az írásaimat, s ha úgy látom igaz, amit
hibámnak felróttak, akkor javítom..ha van hozzá tehetségem..!
..és még meg is szoktam köszönni.
Van pár ember, akinek emiatt csak hálás lehetek. Tanulni nem
szégyen.

rehab

/Előszó a vershez....
Ez is azok közül való....amik

más bőréből szakadt sorok
miket nem magamról tolok
ezért van hol elítélnek
saját legyen csak a félszem
más ingébe sose bújjak
nótát rólad úgy ne fújjak
de én erre fütyörészek
sírhatnak a versítészek/

*

soha többé nem tévedek
csak a semmibe révedek
kimosták az agyam s önként
gondolat sem lebeg ködként
az érzések rugalmasan
leszedálva mind elapadt
felöltőm a gumiszoba
inget cserél rajtam gyula

gerincvizem csapra verték
úgy járnak rá megismerjék
mi maradt még épen bennem
amit épp még szét nem szedtek
s ha már végleg kiürültem
testem-lelkem tokba gyűrten
leletemre pecsét kerül
a páciens sajn lemerült


2013.01.26.
ZsefyZs

Porba-rajzolt

egyre többet foglalkozott azzal
porba rajzol éjszakát és nappalt
s ha ráunna valamelyikére
szétfújná és mégsem lenne vége


2013.01.23.
ZsZs

ARZÉN

Átsimítva...

egy hete lázam van senki sem bánja
isten majd betakar egy szivárványba
kitakar betakar s elfeled végleg
az életben aztán semmit se kérek

vártam hogy változol ahogy az évek
felettünk robogtak lassan kiégtem
sehol sem fékeztél maradt a máglya
áthúztál fölöttem tied a pálya

nekem már mindegy felolvadt a méreg
szívem kalapács te üllőnek nézted
a cipőd talpától többé nem félek
a gyerek nagyinál boldogan élhet



2013.01.22.-2014.07.01.-03.15.
Zsefy Zsanett

Most bújok csendesen

Régi versem, ami valahogy kimaradt a Seholsincs Világból..mostantól itt olvasható

Zeneajánló: Benkó: Ott fogsz majd sírni

most bújok csendesen
kezemből hidegen pereg az idő
 őrült is lennék szívesen
hogy megteremthessem
a meg nem születőt

a többit már nem keresem
elveszett két mozdulat között
az összegabalyodott sorokban
itt-ott kimaradt szóközön

az ajtó még nyitva de a kilincsen
tétován babrál a tovább

most bújok, csendesen
látod
vakít a félhomály

pár nyomtatott sor
az ajtón át
s az a néhány dal
halkan kiszökik

most bújok
mögéd
csendesen

de gondolatban
téged hallgatlak
kicsit


2011.04.01.
Zsefy Zsanett
-

Született a 2011-es Héttorony debreceni találkozója előtt, hatására, amin - nem meglepő, hogy - nem voltam ott...Azután telt-múlt az idő..és múlt..

No, majd kivágjuk!

A gyerek már megint veri az anyját,
apjától felvett legújabb tantárgy.
No majd ezt kivágjuk,
tovább nem spirázzuk.

A tanító pénze több mint a semmi,
ha krétára költi nincs miből enni.
No majd ezt kivágjuk,
tovább nem spirázzuk.

Az üres zsebnek nincs mindig párja,
nekünk a rongy is elfogyott mára.
No majd ezt kivágjuk,
tovább nem spirázzuk.

A parlamentben üres a padsor,
ebben az egyben közös a platform.
No majd ezt kivágjuk,
tovább nem spirázzuk.

Néhány ember is lehet nagy tömeg,
média-függően, hogy az kit követ...
No majd ezt kivágjuk,
tovább nem spirázzuk.

Dohányosoktól már megvéd a törvény,
más szennyezéstől, ha nyakad törték.
Tovább nem spirázom...
(Hamuzót kivágom.)


2013.01.21.
ZsZs

Azon a napon -evokáció

Kosztolányi Dezső: Azon az éjjel c. versének evokációja

Édesapám emlékére. (1925.01.31.-1997.03.10.)

Azon a napon

épp hétfőt írtak a naptárban

Azon a napon

hó takart mindent a határban.

Azon a napon

még lelkesített is a munka.

Azon a napon

még tervben volt a "vele újra".

Azon a napon

még vártam, hogy szemébe nézzek.

Azon a napon

nem kellett volna annyit késsek.

Azon a napon

már nem szaladt tovább az idő.

Azon a napon

egy angyalnak a szárnya kinőtt.

*

Azon az éjjel

egy madár vergődött bennem.

Azon az éjjel

a Hold állt kaszával lesben.

Azon az éjjel

a zajok neszekké tompultak.

Azon az éjjel

az árnyak is félrefordultak.

Azon az éjjel

végleg elhagyott minden álom.

Azon az éjjel

kopogtattak az ablakszárnyon.

Azon az éjjel

már tudtam, a szívem maradt kint.

Azon az éjjel

belőlem Apámmal szakadt ki.

2013.01.21.-2015.10.13.

ZsZs

A verset átírtam!

Azon az éjjel címen lásd: 2013.május 07-i bejegyzésként!

Ki ég velem? - evokáció

Ha szememen már dermedt fény,
kiben rejtőzik még remény?
Tüzet ki lop a Naptól várva,
beolvadok a szivárványba?
Az Alföld virágzó rétjein
ki lesz ki utánam féltve int?
Ki rebeg értem csendesen
imát, hogy Isten szeressen?
S ha torkokat zár a sírás,
ki nyit utat, míg más sírt ás?
Ha szememen már dermedt fény,
kiben éled fel szenvedély?
Ki lesz, ha kell tüzet fogva
velem lángol a pokolba'?


2013.01.19.
ZsZs
*

Evokáció Nagy László: Ki viszi át a szerelmet c. versére

Zeneajánlásom: L. Cohentől:

https://youtu.be/46cSksKVzzs
*
Átirata:
Ki ég velem - átirat

Küldetés magokban

- rendhagyó evokáció: átirat-

Mondd tulipán, te szép virág,

miért vagyok ilyen hitvány

gizgaz,

pitypang?

Mért nem lehettem kankalin,

szélrózsa vagy épp kurkumin,

bevált

E100;

árokpartokon parlagfű,

úgy sem maradna rajtam nyű,

se háj,

se báj.

Tőlem prüszkölne sok nagy orr,

elmúlásomra jó nagy tor

kere-

kedne.

Lehettem volna lappantyú,

világtalannak tán hattyú,

ha jár

halál.

Kevés nyomot mégis hagyok,

elszórok pár szerény magot:

gyerek-

szemnek.

Ami hiányzik belőlem,

szél fújta szét a mezőnek:

virág-

szilánk.

A maradékot elbírom,

holtig cipelem, s a sírom

e föld,

beföd.

Hej tulipán, te szép virág,

hidd el kerekebb a világ

velünk,

együtt.

Hát ne kétkedjél, s ne ítélj,

csírába se fojtsd, ami még

alig-

alig...

2013.01.19.

ZsZs

*

Ez a firka csak átirat,

innen nem látni Lánchidat.

Se bél,

se héj....

dinnye meg pláne...

Füllentés lapomra - Születésnapomra

.....- evokáció -....

Költő vagyok, tán mondhatom,

ha szétnézek néhány netlapon.

Na, pár

bazár.

Hangyányit mégsem értelek,

fejedben mi ez a féktelen

kavar?

Zavar.

Sokkol, ha sok toll perceg itt,

magadé mégis lelkesít,

gagyogsz,

s ragyogsz.

Verseknek súlya ritmusa,

rímelő végek nexusa,

ha vár,

barbár.

Szabadon röppensz s elhiszed,

firkáid elitnek fétise.

Merész

e kép.

Nem hergellek, csak kérdezem,

talán hatvanöt évesen

legyek

kegyes?

Hevesen ver a szívem is,

ha pár sorom itt megízlelik

étlen.

Kétlem.

Nem verem mellem s kedvemet

véleményeddel sem szegem.

E hír

debil.

Költő vagyok? Még nem tudom,

sokaknak e hitét meghagyom,

s öröm

-ködöm

Írhatnék még több versszakot,

de mondandóm itt gellert kapott.

Agyő

nagy Ő!

2013.05.17.-2014.10.14.

ZsefyZs.

Cserebere

...paradoxon...

Téli borút derűre cserélek,
de kerüljenek a szélhámosok!
Forintot néhány megsárgult képre,
kikötésem, rajtuk angyal vagyok.

Hatvannégy évemet spéci zárra,
a kulcs is legyen egyedi darab!
Azt Isten se nyithassa se ma, se más nap,
ha magamra zárva a halál kint maradt.



2013.01.15.
ZsZs

Nem érek hozzád, úgy hagylak pihenni

http://youtu.be/zNbXuFBjncw


Nem érek hozzád, úgy hagylak pihenni.
Amíg homlokát ráncolja az ég
én kiengesztelni igyekszem Istent,
pedig sosem volt köztünk szakadék.

Az idő körénk már burkot nem húzhat.
Árokká mélyült, s mint pengevágta seb
élesen fáj. Hiába varrják össze,
gyógyult nyoma is rajtam lesz.

Nem érek hozzád, de hagyj még tévedni!
Az ajtóban vársz ragyogó Csillagom.
Élővé festem szemöldököd ívét.
Karod melegében magam ringatom.

Nem érek hozzád, hogy nyugalmat leljél.
Késői sétán, ha erre visz utam
elrendezgetem a pár szál virágot,
hogy alattuk békésen tovább szunnyadj.

Nem érek hozzád, csak hagylak pihenni.
Bár rég volt az a nap, mégsem vérzik el.
Úgy mesélnék még Anyám sok-sok szépet,
ahogy meséltél, s elhittem, élni kell.


Átirat
2014.10.30.
*
Eredeti - 2013.01.11-15.
Zsefy Zsanett

*
 Szabó Lőrinc: Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol c. versének bennem-csengése
*
A Wolf kastély fotóját - régi otthonunkét - : Bakó Irén fotóstól kaptam. Köszönöm.

Szusszanásnyi Zsefy: Az én Anyám - hangos vers

Szusszanásnyi Zsefy: Az én Anyám - hangos vers: Versemet előadja: Kováts Péter (Skorpio) Az én anyám virág volt a réten. Szellő simította minden hajnalon. Harmatban fürdött az...

Szobámban járt Benő

 ..szegény Adyt nem hagyom nyugodni... :(

Szobámba tegnap beszökött Benő,

Fal mentén suhant, szinte nesztelen,

Hívatlanul, és halk szitkok alatt,

"találkozott velem."

"Ballagtam éppen" a kamra felé,

"s égtek lelkemben" kis búcsúdalok,

Üszkösek, "furcsák, búsak, bíborak",

Arról, hogy elhagyom.

Beért Benő "és súgott valamit,"

A hangvilla is beleremegett,

"Züm, züm: röpködtek" bennem, hogy unom,
s egyet lekeverek.

Egy perc: a zár meg sem hőkölt belé,

S szobámból Ő már zakkantan szaladt.

"Itt járt, s hogy itt járt" tudja az új zár

Nyirkos kilincs alatt.

2013.01.08.

ZsZs

Megj. : "nyirkos kilincs" Marno János (Budapest, 1949. március 3. –) József Attila-díjas magyar író, költő, műfordító, műkritikus Ma című versében:    http://www.vigilia.hu/regihonlap/2008/11/marno.htm

Ha az Ősz visszatér

...evokáció Ady: Párisban járt az Ősz című versére

Hajnalban ismét rám köszönt az Ősz.

Lopva szétszórta szelíd fényeit,

s megsimogatott minden ablakot

falkockák résein.

A Piac utcán jött szembe velem,

kalapot emelt és elballagott.

Vártam, hogy súg néhány bús "rőzse-dalt",

de ő csak hallgatott.

A templom előtt akár egy folyó,

zümmögött színes emberáradat.

Tolakodtak és furcsán kerülték

haldokló árnyamat.

Mint sok bolond fodor part szélein

ez a Nyár már "meg sem hőkölt belé",

hogy motoszkál bennem, tán meghalok

még az Ősz elején.

2013.01.07.

Zsefy Zsanett

Kibukó

Tele a hócipőm, s mivel ez az egyetlen jó cipőm, lehúztam ahogy a költőtársat lehúzta társa, na nem Szása, de egybehangzó volt szájából az a pár magán-, és máson hangzó, hogy ki hogyan és mettől meg vissza, csak elfelejtette hogy a tejet ő sem frissen fejve issza, s hogy nyomkövető nélkül hiába rakja a lábát egymás elé s után, a sorok időnként elég sután veszik ki magukat, s amúgy amíg a kutat mélyíti más fejében az ő éneke az éjben belevész a sötétségbe.

Életkarc

/Életrajz helyett néhány vonás/

49 őszén a szüleim észrevették, hogy kilenc hónap után az egyik napról másikra gyarapodott családi boldogságukkal a szoba mérete egyenes arányban nem nőtt. A konyári kis szoba-konyhás ház maradt akkora, amekkora. Maradhatott is, hiszen a DEMKÉ-ben születtem, és debreceni polgár lettem. Így engem a méretek felettébb nem érdekeltek.  A konyári kis házra pedig nem is emlékezhettem.
 Bár nem zavartam különösebben szüleimet, idővel mégis megismerhettem az óvodát, azután úgy általában az iskolát is. Kitűnő volt.  Főleg, mert Debrecen mindennapjait színesíthettem.

Középiskola: városunk akkor legerősebb gimnáziumában, - KLTE Gyak.(orta) Gimnázium, de előfordul(t) általánosan is - fizika-kémia szakon jeleskedés.
Ezt tovább fejlesztettem a vegyipari technikum unicum szakán, postai utánvéttel: levelező tagozaton; majd jöhetett az egyetem: begyeden.
A tárgyak közül csak a fakultatív választható anatómiát vettem fel,  mert  a harmadik randira a DOTE-vel már nem mentem el. Pedig minden esélyem meg lett volna a nászra, mely utóbbi 1972-ben dokumentáltan - anya-könyv-igen - mégis alá lett támasztva, csakhogy egy jobb sorsra érdemes fiatalember oldalán. Igaz, ettől kezdve orvosi praxisom építésére már nem is gondolhattam, de az anyai szerepet kétszer is sikerült biztos alapokra hoznom, miközben feleségként is tartom magam, mintegy bebetonozva férjem - egyelőre csak a - státuszát..
(Azóta kisebb lengésektől eltekintve stabilan áll.)

Első munkahely, ami az utolsótól csak a nevében különbözik: BIOGAL. Itt kutat-ás,  környezetben véd-elem, azon belül veszélyes is meg nem is.
A kezdet és a vég között öt évig vízkóstolás és szemmel és azzal sem látható összetevők dokumentált vizslatása a víz egyik (remek)művénél. (Debreceni Vízmű és Gyógyfürdő Vállalat)

Közben már több tucat babér - pontosan nem rögzített mennyiségben - bab, sárgaborsó és más levesekben. Érthető módon a fejemre nem jutott.

2007-ben  egy infarktus után a TEVA könnyes búcsúja tőlem - ő sírt...Én törölgettem fel a nyomokat. Majd én sírtam, mert még törölgetni is jólesett volna...tovább.
Onnantól kezdve - majd'megszakadt szívvel - tárca nélküli házisárkány: tűz-ok-ád-ás lírai hangulatban és - sokak fájdalmára - stílusban.
Mindennapjaim: saját kútfő apasztással egybekötött idegi terhelhetőségemnek vizsgálata néhány mindenre elszánt olvasó bevonásával.

Távlatok: mindennap ablakot nyitok, hogy beengedjem...
Remélem egyszer én is megtalálom a kaput a világra.


2013.01.05.
ZsZs

külön világ

külön világ - átirat


tépőzár van a szívemen
amit fel is téphetsz
belenézhetsz mily sebeket
hagyott bent az élet

itatósa az időnek
pillanatok fészke
helyet talál kamráiban
az egész világ és te


2013.01.05.-2015.03.22.
ZsZs
*
eredeti:

tépőzár van a szívemen
mit bárki fel is téphet
belenézhet mily sebeket
hagyott bent az élet

itatósa az időnek
a pillanatok fészke
helyet talál kamráiban
az egész világ és te


2013.01.05.
ZsZs

Valami hiányzik belőlem

Videómon


Kerestem gömbölyű éjben,
széteső estékben,
fűszál hegyén, ringó harmaton.
Beleköltöztem de
értetlen hajoltak rám
didergő hajnalok.

Karnyújtásnyira voltak
fényt-csorgató  füzekbe
öltöző nappalok,
de valami mindig
visszatartott, hogy
szívekbe nőjek időtlenül.
Bimbó helyett  rólam csak
tüskéket törtek.

Valami hiányzik belőlem.

Derű,  fájdalom, hegek,
sóhajok vibrálnak bennem,
s én érzésekre mégis szomjasan
már gyökértelen töltöm be a teret.

A világ hogy lehet nélkülem is kerek?


2013.01.04.-2014.03.20.
ZsZs

*
A zene linkje:  http://youtu.be/y-b-ed04xtc