Már csendesek a hajnalok, pár napja tovább alszom,
ha felkelek megbámulod, hogy ráncosodik arcom.
Az ágyam rugós matraca egy szúrós kínzóeszköz,
szögek várnak - te hagytad ott - szívedből, mikor eltört.
Én is beszórom tövissel a pihe-puha párnánk,
azért mégis jólesik, hogy minden reggel te vársz rám.
2012.11.28.
ZsZs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése