Oldalak
- Főoldal
- SEHOLSINCS Világ - korábbi blogom
- VERSEIM - 1.
- VERSEIM - 2.
- VERSEIM - 3.
- VERSEIM - 4.
- Verseim - 5. és egyebek
- Prózák és szösszenetek
- Fotók rólunk
- NETKÖTETEM
- VIDEÓIM - 1. és megzenésített/hangos verseim
- VIDEÓIM - 2
- EZ IS, AZ IS
- ...mintha bemutatkoznék...
- Publikációk-pályázatok
- LINKOLDAL
- Receptjeim
- Dalszövegek
- Verseimhez csatolt zenék linkjei
- FOTÓK-MI
- FOTÓK - TAPPANCSOK
- Utcánk mostani és korábbi árvái
2012. nov. 23.
FEKETE - átirat
A kávéillat - egy picinyke mákony -,
csipke-könnyen leng a függönypánton,
de ráégett a keserű szemekre
ültetvények vért izzasztó rendje.
Kávézamat sem juttatja észbe,
hány gerinc tört eddig ketté érte,
ahhoz, hogy egy csészényi mosolyban
fejfájással legyen ellenpontban.
Urak dolgát a szegény könnyíti,
ma is, ahogy sok száz éve dívik,
kényszer hajtja, mintha megélhetne,
ha testét zúzza apró cserepekre.
Kiáltana, egyenest az égig,
emberséget itt mind pénzben mérik,
mégis mindent ő sír vissza csendben,
ha hiány nő a kávészemekben.
2012.11.23.-2016.04.04.
ZsZs
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése