13-ról 14-re

Hallgat a tévé, nagypapa húzza a lóbőrt,
kinn a karámban délután sok pacit körmölt.
Konyhában anyjuk a borsót serényen hányja.
Falra tapadni - dühétől - még sosem látta.

Istálló mélyén kérődzik komótosan Riska,
holnap tán leadják, vágóra hajtja a Pista.
Tudja az öreg, de asszonya sem mai csirke:
Nem segít rajtuk se ember, se hitel, se Isten.

Két hete mindennap várják, hogy jön-e a postás;
tegnap a szomszédban állt meg, hol dekkol a Kondás.
Nem marad semmijük, parlagon hagyják a földet.
Városra szöknek a kölykök, ha nagyra megnőnek.

Lovaik sorsa is régen pecsét alatt írva,
külhoni megveszi, még hiszi, itt sok a birka.
Kell-e még, lesz-e majd példa, mi jót is kínálna?
Kell-e még s lesz-e majd ember, ki értük kiállna?



2012.11.24.
ZsZs
*
fotó szárm.helye: http://www.miabonyunk.hu/?cimke=108&old=3